Nem túl erősen, de azért fenyegette a kiesés réme az ETO játékosait a DVTK elleni meccs előtt, hiszen, ha kikapnak, és a Pécs győz, úgy búcsúra kényszerülnek Klement István fiai.
Ennek megfelelően a hazaiak rendkívül "megnyomták" az első 20 percet, aminek eredményeként Brnovic jutatta vezetéshez csapatát. Aztán - amúgy lendületből - Bajzát is lőtt egy nem akármilyen gólt, így lényegében 22 perc alatt kiharcolta a bent maradást az ETO - ráadásul a csatár ezzel a találatával behozta debreceni Ibrahim Sidibét a gólkirályságért folyó versenyben. A zöld-fehérek dicséretére szóljon, hogy a kétgólos előny birtokában sem álltak le, továbbra is állandó veszélyt jelentettek Szalma kapujára. A vendégekről ezt nem lehet elmondani, Foxiék játékán látszott, hogy számukra nincs sok tétje a meccsnek, nagyon ritkán jutottak el a győri kapuig.
A második félidőben sokáig úgy tűnt, hogy a mérkőző felek kiegyeznek a 2-0-s végeredménnyel, igaz, a hazaiak még mindig jóval aktívabbak voltak. Főleg Bajzát Péter jeleskedett, akinek második góljával tovább nőtt a hazai vezetés, és egyben egyedül szerezte meg a gólkirályi címet. Néhány perccel később aztán tovább növelhette volna előnyét Sidibe előtt, ám száz százalékos ziccerben önzetlenül a mezőny legjobbjának, Böőr Zoltánnak passzolt, aki beállította a 4-0-s végeredményt.
Így aztán Bajzát gólkirályi címével, győri bennmaradással zárult az idei szezon a Rába partján. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy ha a győriek az egész idényben így játszottak volna, akkor sokkal inkább a dobogóért kellett volna küzdeniük, nem a kiesés ellen...

Klement István (Győr): - Nagy kő esett le a szívünkről. Tudtuk, hogy a Diósgyőr jó passzban van, jó csapat, amely idegenben is szokott vitézkedni. Győzelmünk az akarat, lelkesedés, és csupaszív hozzáállás diadala volt.
Csank János (DVTK): - Minket zavart meg jobban a tét, nekünk a prémium miatt kellett volna nyerni. Látszott, hogy a Győr felkészült belőlünk, és az is, hogy meg fogják nyerni a mérkőzést.